Az ókorban férfiak és nők egyaránt szoknyát hordtak. A lovaglás elterjedésével alakult ki a nadrág viselete, a lovas nomád népeknél a férfiak és nők egyaránt nadrágot hordtak. A rómaiakat annyira meglepte a gallok nadrág viselete, hogy eleinte csak nadrágosoknak nevezték őket, de a későbbiekben ők is átvették ennek a ruhadarabnak a viselését, mivel a hidegebb évszakokban nagy hasznát vették.
A középkori Európában először a hideg időjárás miatt az északi népeknél terjedt el, később a magyarok hatására egész Európában elterjedt.
A szegényebbek egyszerű parasztnadrágot viseltek,a tehetősebbek különböző fazonú nadrágot hordtak.
A XV. században terjedt el a gazdagok körében az úgynevezett plundra nadrág/bugyogó/, melynek elkészítéséhez nagyon sok szövetre volt szükség. A XVI.. századbeli francia nadrágok térd fölött végződtek,a következő században pedig csak az ágyékot takarták el. I. Erzsébet korában a férfiak kitömték nadrágjukat, ezért az Angol Parlamentben ki kellett szélesíteni az ülőhelyeket. XVI.Lajos korában nyerte el végleges alakját a selyemharisnyával együtt viselt francia térdnadrág, a culotte, mely a francia forradalom alatt fontos szímbólummá vált, hiszen a gyűlölt arisztokraták ruhadarabja volt. A "térdnadrág nélküliek"sans-culotte-ok, büszkék voltak arra, hogy pantalon-ba jártak, hisz ez volt a munkásosztály viselete. Így aztán egyre jobban elterjedt a ma is ismert hosszú nadrág, a pantalló.
A pantalló szó eredetileg olasz eredetű, a vándorkomédiások állandó figurájának, Pantalónénak, velencei kereskedőnek a nevével kapcsolatos, illetve az általa viselt hosszú nadrágra utal.